7. rész

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy embernek tudni kell tartania magát. Sosem sírtam se a betegségem, se egyéb problémáim miatt. Talán az évek alatt felgyülemlett feszültség, talán más okozta, de olyan hirtelen jött rám a görcsös zokogás, hogy a telefonon át is éreztem Harry mély megdöbbenését.

- Lora, rosszkor hívlak? Minden rendben? Hogy szaladhattál el így?

Nem tartottam szükségszerűnek beszámolni a rosszullétemről. Még nem. Végre egy hullámhosszon vagyok valakivel, aki - úgy tűnik - nem csak kihasználni akar, ennek azonban rögtön vége szakadna, amint megtudná, hogy a lány, akit szeret… vagy legalábbis aki iránt többet érez, mint egynapos ismeretség után kéne, nos - haldoklik.

- Semmi nem történt, nyugodj meg - szipogtam a készülékbe és amilyen mérges voltam az előbb, annyira lettem megkönnyebbült és felszabadult. - A szüleim kissé túlreagálták volna a dolgot, ha nem reggel kerülök elő, tudod. Elég nyugtalan és szigorú típusok, már ami a bulikat illeti.

- Aha. - Bár nem tűnt túl meggyőzöttnek, örültem, hogy leszállt a témáról és nekem nem kell további félig-meddig hazug dolgokat előadnom neki. - Ööö, élőben szerettem volna megkérdezni, de mivel úgy elrohantál, nem adódott rá lehetőségem. Mit szólnál, ha kicsit jobban megismernénk egymást, már persze ha te is ugyanolyan komolyan gondolod a kettőnk közt levő dolgokat, mint én - mondta félszegen. Mindezt egyetlen levegővétel sem szakította meg, olyan gyorsan hadarta el, hogy felfogni is alig bírtam.

- Te most randira hívsz?

- Hát, úgy tűnik. De mondom, ha nem akarod, nem kell. Nem szeretném olyanra erőltetni a társaságomat, aki nem élvezi - magyarázkodott lazára véve a hangsúlyt, de én éreztem, hogy néhol megremeg a hangja és mintha a nyelései is hangosabbak lettek volna a kelleténél. Mély elégedettség töltött el a tudattól, hogy mostantól Harry csakis a velem való éjszakái után fog sapkát húzni - legalábbis ha jót akar magának.

- Első randinak ideális hely… hmm, túl sokat voltam távol ahhoz, hogy ajánlani tudjak valamit. Rád hagyatkozom, találd ki te - engedtem át a választás jogát Harrynek.

- Mondjuk találkozzunk a nagy parknál, oks? Megannék házától úgy kétutcányira van, mivel együtt jöttetek, gondolom tudod, hol lakik.

- A szomszédom, de már mondtuk a bulin, nem? - mosolyogtam a telefonba, persze ő ezt nem láthatta.

- Ha te mondod, biztos úgy van, cica - éreztem a hangján, hogy ő is vigyorog. - Tegnap be voltam rúgva rendesen, szóval sok minden kiesett… persze a legjobb részek kristálytiszták - dünnyögött elmélázva és nekem is beugrottak a tegnap este történtek. - Akkor találkozzunk ott, három óra múlva, délben, rendben? Nekem addig sajtótájékoztatóm van, de ha nem is végeznék addig, ellógok, oké? Ma a paparazzi-veszély is kisebb, mindenki ezen a találkozón lesz, rengeteg híresség, puccos sztárpárok, satöbbi…

- Akkor délben - ezzel kinyomtam a mobilt. Elképzelhetetlenül rosszul éreztem magam és kivételesen ennek semmi köze nem volt egyre romló állapotomhoz. „Puccos sztárpárok”. Harry azt mondta, komolyan gondolja a dolgokat. Mégis miért nem vetette föl, hogy elkísérhetném erre a gálára?

Kimentem a fürdőszobába és lehámoztam magamról a gyönyörű ruhámat, ami az éjszaka folyamán rendesen összegyűrődött. Csodálkoztam is, hogy anyáék nem kérdeztek rá a dologra - ha nem is szexre gondoltak, biztos felmerült bennük, hogy a földön hemperegtem részegen vagy befüvezve randalíroztam London utcáin. Elöntött a bűntudat az elfogyasztott alkoholmennyiség és a Harryvel való szeretkezés miatt is - hogy várhatom el anyáéktól, hogy felnőttként tekintsenek rám és úgy kezeljenek, mintha egészséges lennék, ha én magam ilyen felelőtlen vagyok?

Beálltam a zuhany alá, gyorsan letisztogattam magam, aztán már csak álltam és hagytam, hogy a kellemesen meleg víz az arcomra folyjon. A gondolataim újra a sajtótájékoztató körül forogtak. Hogy lehettem ilyen gyerekes? Mégis mit vártam? Nincs huszonnégy órája se, hogy abban az irdatlan nagy szerencsében részesültem, hogy Harry Styles felfigyelt rám. Nem ismer, nem tud semmiről, ami én vagyok. A kémia működik közöttünk - gondoltam elkeseredetten - nem pedig a szeretet.

Tizenegykor már bőven azon izgultam, hogy mit vegyek föl az alkalomra. Hiába tisztáztam magamban, hogy Harry nem azért nem vitt el a gálára, mert baja van velem, mégis bennem volt az a kényszeres megfelelési vágy. Be kell neki bizonyítanom, hogy amennyiben úgy adódna, én elég csinos vagyok az efféle elegáns eseményekhez. A választásom egy könnyed, fehér alapszínű nyárias ruhára esett, ami kellőképpen kihangsúlyozta a bőröm szinte beteges sápadtságát és a vékony lábaimat. Úgy éreztem, jöhetnek fotósok, őrült rajongók vagy rosszindulatú riporterek, megfelelően nézek majd ki. Illően Harry Styleshoz és az ő világához.

A parkhoz közeledve elfogott a kétely. Kifáradtam, alig aludtam és összességében borzalmasan éreztem magam. Ki voltam fulladva, a parókámat össze-vissza fújta a szél és konkrét szénaboglyává vált, az enyhe sarokkal bíró cipőm pedig feltörte a lábam.

Ennyit a tökéletes megjelenésemről. Harryt megpillantva azok a bizonyos pillangók heves táncra keltek a gyomromban és félénken közeledtem hozzá. Vidáman felpattant a padról és nem törődve a körülöttünk bámészkodó tömeggel gyengéd csókot lehelt az ajkaimra. Megfogta a kezem és leültetett a padra, majd arrébb somfordált a nézelődőkhöz. Pár személlyel fotózkodott, néhánynak aláírást is adott, aztán élesen gesztikulálva magyarázott valamit, mire feloszlott a főképp lányokból álló rajongóhad.

Visszajött hozzám, letelepedett és az ölébe bámulva megfogta a kezemet és az arcához érintette.

- Sajnálom, Lora. Tudom, nehéz lehet ezt látni és tökéletesen megértem, de tudnod kell, hogy tegnap óta már nem nézem, hogy milyenek a rajongók, hanem csakis rád gondolok. Szeretnélek jobban megismerni és közelebb kerülni hozzád - nézett a szemembe, mire majdnem elbőgtem magam, ma másodjára.

- Amikor fölhívtalak és te elkezdtél sírni, rögtön tudtam, hogy nem csak miattam van. Ahhoz több volt benned a keserűség és a fájdalom. Van valami, amit nem mondasz nekem el. Csss - szólt, amikor közbe akartam vágni -, nem kérem, hogy oszd meg velem. Hiszem, hogy el fog jönni az ideje, mint minden másnak is. Most csak élvezni szeretném ezt a csodálatos napot Veled - mosolygott rám. - Úgyhogy arra kérlek, felejtsd el a gondjaidat éééés… fürödj meg velem! - itt felkapott és határozottan a szökőkút felé vette az irányt.

Egy gondolat cikázott át csak a fejemben: JAJJ, NE! Jézus uramisten, könyörgök, kímélj meg! Harry erőteljesen behajított a vízbe. Sikítva fogtam a fejemet, igyekeztem a parókát a fejemhez szorítani, ám nem sikerült, éreztem, ahogy elcsúszik és lassan leválik. Szerencsére Harry még a víz alatt volt, amikor én kiperdültem kopaszon, a parókámat markolva és elkezdtem szaladni céltalanul a park kijárata felé. Közben vizes „hajamat” igyekeztem visszahelyezni és ennek csak a parkban tartózkodó idősek és egy fiatal anyuka volt szemtanúja, aki láthatólag a döbbenettől lesokkolva meredt rám.

- Mi a bene? - hallottam a hátam mögül Harry kiáltását, aki épp akkor bukkant föl a víz alól a meglepettségtől félrenyelve. - Lora, Lora, gyere vissza! - kiáltotta, miközben kiköpte a szőkőkút tartalmát.

Csak futottam. Nem érdekelt, ha címlapsztori leszek holnapra, nem érdekelt, ha holtan esek össze a megterheléstől, nem érdekelt, ha a fél város látja a láthatólag parókás szőke lányt csuromvizesen, miniruhában végigrobogni London utcáin. Haza akartam érni, bevetni magam a szobámba, aztán öngyilkosságot követni el, vagy hasonlók. Életemben először azt kivántam, bár legyőzne a betegségem.

Reni&Kingu :)