3. rész. :)

A gyógyír

Savannah elővette a táskáját, majd kotorászni kezdett benne. Én kíváncsian néztem, ő pedig idegesen felnevetett. Vegül kb. 2 perc múlva előhúzott egy gyűrött, megviselt képet.
- Vélemény?- szegezte felém a kérdését.
A képen négy barna és 1 szőke hajú fiú mosolygott rám. 
-Kik ezek?-néztem furcsán barátnőmre, akinek lefagyott a mosoly az arcáról. 
- Te komolyan nem ismered őket?- Én bőszen ingattam a fejem, mire ő a fejét fogta. Majd magyarázni kezdett:
- One Direction. 2010-ben voltak az X-Factorban, 4 brit és 1 ír fiúból áll. Te tényleg nem hallottál róluk? Meghódították egész Európát és Amerikát! A kedvenceim. 
- Nem jönnek be. -zártam le a témát, majd Savannah táskájába csúsztattam a képet.

* 

Másnap Savannah mellett ébredtem. Egy rögtönzött pizsoma-partyt tartottunk, aminek az lett a vége, hogy egész éjjel beszélgettünk, a szobámba pedig minden chips és süti morzsás volt. Még csak egy éjszakát töltöttem itthon, de a szobám még durvább, mint szokott lenni. 
- Jó reggelt!- nyitotta ki félig Savannah a szemeit. 
- Neked is!-mosolyogtam rá.-Délután 1 óra van. 
Savannah kipattant az ágyból és rohamtempóban átvette a pizsamáját utcai ruhára.
- Ne haragudj Lora, de nekem mennem kell! Anyának megígértem, hogy 11-re legkésőbb otthon vagyok. 
- Semmi gond! Fuss!- szóltam utána, de nem hiszem, hogy hallotta, hisz már a lépcsőn rohant lefelé. Én közbe körül néztem a szobámon, ami egy szemétdombra emlékeztetett. Elmosolyodtam. Tegnap este nevettem talán a betegségem óta igazán jót. Erre van szükségem. A régi barátokra, akikkel tudok nevetni, akiket tényleg érdekel, hogy mi van velem. A kemó csak egy plusz dolog, de úgy érzem, ha valami meg tud gyógyítani, az ez. 
- Jól vagy?- lépett be anya a szobámba. 
- Igen.- mosolyogtam anyára.

*

- Lora! Itt van Megan! –kiabált fel anya a szobámba. Lerohantam a lépcsőn. Megan az ajtóban állt és integetett. Gyorsan felkaptam egy pulcsit és cipőt magamra, aztán elindultam Megan-nel
- Jó szórakozást lányok! – szólt utánunk anyu.
- Ne haragudj, hogy úgy el kellett rohannom tegnap, de apu ott volt már értem.
- Semmi gond. Ma mit csinálunk?- kérdeztem kíváncsian Megant. 
- Talán elmehetnénk sétálni. 
Legszívesebben azonnal rávágtam volna, hogy „persze” de betegségemre gondolva haboztam. Tegnap nem túl sokat aludtam, eléggé lefárasztott és nem akartam, hogy a parkba összeessek. Még nem akartam Megannek elmondani, hogy beteg vagyok. Nem akartam, hogy csak azért barátkozzon velem, mert beteg vagyok. 
- Inkább menjünk moziba. Elég régen voltam. 
- Rendben!- egyezett bele Megan.

* 

- Jó ötlet volt, hogy idejöttünk. Lora, ez nagyon jó film volt. – áradozott Megan. -Örülök, hogy tetszett. A ciprusi barátokkal is megakartam nézni. 
-Hogy-hogy visszajöttetek:-érdeklődött Megan finoman. 
Lefagytam, majd ezer meg ezer ötlet futott át az agyamon. Hazugságok, fél hazugságok,, de az igazságot nem akartam elmondani. Végül megszólaltam: 
- A szüleimet csak 2 évre küldték oda.-motyogtam.-És te miért nem bírod Heidit? 
Megan kuncogni kezdett magában, majd belekezdett: 
- Egy közönséges ribi. Minden fiú, aki él és mozog, 17 elmúlt és jóképű is, azzal kavar. 2 hete lakok Londonba, de azóta 3 sráccal láttam együtt az utcán sétálni. 
-Azt mondtad, hogy mindenkit kihasznál. Tőled mit akar? 
Ekkor Megan arcáról lefagyott a széles mosoly és komoran folytatta...

by: Viki & Meli♥