10. rész

10. fejezet:

-Te meg mit keresel itt?-szegezte nekem a kérdést Liam. Harry értetlenkedve bámult rám, majd Liamre, akinek az arcán gyűlölet és szánalom ült.

-Harryhez jötem.-feleltem halkan, majd próbáltam közelebb húzódni hozzá.

-Áh, értem. Szóval Harry vad idegeneket enged be a házba anélkül, hogy lenne valami beleszólásunk is a dolgokba. Jó tudni!

  Most már mindenki minket bámult. Niall szájában megállt a falat, Louis pedig kiejtette a kezéből a sport táskáját. Zayn és Megan apja is kilépett a konyhából. Az utóbbi úgy mért végig, mintha egy betörő lettem volna, akit lopás közben rajtakaptak.

-Liam. Kérlek ne haragudj Harryre. Megan azt mondta,hogy nem leszel itthon. Nem jöttem volna ide, ha tudom, hogy korán érsz haza.-azzal felkaptam a táskám és kirohantam az ajtón. Hallottam, ahogy Harry és Megan utánam ordít, de nem akartam, hogy lássanak sírni. Futottam, de Harry utolért. Megragadta a csuklóm és magához szorított. Én próbáltam kiszabadulni a karjai közül, de nem bírtam szinte mozdulni se. Karjain megfeszült az izom, arcán pedig fájdalom látszott. Tudtam, hogy nem akar rosszat nekem, így abba hagytam a kapálózást és belenéztem a szemébe.

-Ha kíváncsi vagy, mindent elmondok. Csak kérlek ne kelljen vissza mennem abba a házba.

 Harry megértően bólintott. Leült a fűbe és elkezdte maga mellett ütögetni a földet, hogy üljek le oda.

-Szóval?-nézett bele kérdőn a szemembe.

-Liam és én egykor legjobb barátok voltunk. Mindent elmondtunk egymásnak, nem voltak titkaink. Rajtam kívül volt egy másik jó barátja, Jason. Ez a srác szerelmes lett belém, elhívott randira, én pedig igent mondtam. Nem voltam szerelmes belé, de elmentem vele. Nem kellett volna. Hetekig hitegettem szegényt, aztán szakítottam vele, Ő összetört én pedig önző módon nem törődtem vele. Aztán egyik nap öngyilkos lett. Liam engem hibáztat, pedig már 3 éve történt. Tudom, hogy az én hibám, de én nem tudtam. Ha sejtettem volna, hogy ilyen terve van, nem hagytam volna ott....

 A szavaimat sírás váltotta fel, Harry pedig megértően ölelt át. Ő tényleg megértett, láttam rajta.

-Köszönöm, hogy elmondtad!-szólalt meg végül, majd felállt a földről. Kezét a farmerjába törölte, majd kinyújtotta felém,hogy felhúzzon.

-Hova megyünk?-kérdeztem meglepetten

-Majd meglátod!-szólt Harry, majd megfogta a kezem és óvatosan felsegített.