16. rész

Éppen kibotorkáltam az ajtón mikor valaki elkapta csuklóm.

-Eressz el – sziszegtem hátra se fordulva.

-Nem hagyom, hogy ilyen állapotban egyedül mászkálj.

-Nem kell rám vigyáznod Harry – fordultam szembe vele.

Amint a tekintetünk találkozott, rögtön lesütötte a szemét.

-Nem fogok veled veszekedni. Csak szállj be az autóba.

Szem forgatva és kissé instabilan, de bekászálódtam a hátsóülésre. Egy perc elteltével Niall huppant le mellém.

-Minden rendben? - fürkészte az arcomat

-Nem hallottad a beszélgetésünket, igaz? - pillantottam felé.

-Nem – húzta fel a szemöldökét.

-Mindegy is – döntöttem a fejemet az üvegnek. Az utazás alatt teljesen felélénkültem, Niall-el ellentétben, aki elszunyókált mellettem. Amint az autó lefékezett a házunk előtt, kicsaptam az ajtót és kipattantam az autóból.

-Várj!

Megfordultam és egy helyben ácsorogtam míg Harry beért.

-Csak egy kérdés.

-Oké- bólintottam.

-Megérte hazudni? - fúrta a tekintetét az enyémbe.

-Igen.

Az arcáról színtiszta megdöbbenést olvastam le. Valószínűleg arra várt, hogy igent mondok és bocsánatért esedezem.

-Miért? - kérdezte.

-Mert nem vágyom senkinek a szánalmára. Ennyire egyszerű. -közöltem vele.

-Tudod mit? - fogta meg a kezem – nem kell elmondanod. De megpróbálhatnánk újra?

-Ezt még át kell gondolnom, ne haragudj.- kezeimet kicsúsztattam az övéiből és a bejárat felé vettem az irányt. Miután becsuktam magam után az ajtót kilestem az ablakon. Még mindig ugyanúgy állt, ahogyan ott hagytam. Meredten nézett a levegőbe és a kezei a levegőben voltak mintha el sem eresztettem volna. Hirtelen feleszmélt, a kezeit leengedte maga mellé és sietősen elhajtott. Nagyot sóhajtva szakadtam el az ablaktól. Azt hiszem megőrültem. Igent kellett volna mondanom. Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Bár részben jól cselekedtem, hiszen nem bízott bennem. Ilyen gondolatok keringtek a fejemben míg eljutottam a szobámig.

-

Másnap kopogásra ébredtem.

-Lora, nyisd ki te, az ebéd nem készül el magától! - kiáltotta anya a konyhából. Morogva kikászálódtam az ágyamból és lecaplattam a lépcsőn. Valaki még mindig teljes erővel dörömbölt.

-Nyitom már! - tártam ki az ajtót. Egy kiszállító állt ott egy nagy csokor sárga rózsával. Unott arccal egy papírt nyújtott felém. Aláfirkantottam és óvatosan átvettem tőle a virágokat. Az ajtót gondosan becsuktam és a rózsákat gyorsan vázába raktam. Ekkor vettem észre, hogy egy kis cédula van rajta.

Találkozzunk ma 7-kor a parkban ;) -N xx

A szemöldököm a magasba szaladt az üzenetet olvasva. Niall írta? Így legalább van értelme miért sárga a rózsa.

-A postás volt az? - kérdezte anya.

-Mondhatni – bólintottam. Oda sétált mellém és meglátta a virágokat.

-Milyen gyönyörűek! - csapta össze a kezét – Kitől vannak?

-Egy baráttól.

-Az a „barát” biztos oda van érted – kacsintott rám. Tiltakozva megráztam a fejem és a vázával együtt visszavonultam a szobámba. A telefonom egy rezgéssel jelezte, hogy új üzenetem érkezett. A rózsákat leraktam az éjjeli szekrényemre és felkaptam a telefonom.

Feladó : Harry

Ma 7-kor a London Eye-nál? Kérlek! -Harry xoxo

Megütközve néztem a mobilomat. Valamelyiküket lekell mondanom, hiszen nem lehetek egyszerre két helyen. Kétségbeesetten terültem el az ágyamon. Most mit tegyek?