13. Rész

-Amikor meghallottam hangját, gyomrom görcsbe rándult. Levegő után kapkodtam. "Le kell nyugodnod Lora" -mondogattam magamnak, és bátorságot merítve válaszoltam.
-Harry, figyelj..ígérem visszahívlak, és mindent elmagyarázok, de most nem...nem érek rá. -mondtam neki, és kinyomtam. Sóhajtva süllyesztettem el a táskámba a telefont. Rosszul éreztem magam, és most nem csak a  kemo miatt, ami szédülést okozott, és rosszullétet..ehhez már hozzászoktam. Egyszerűen nem ismertem magamra. Én nem ilyen vagyok. De legalább, egy kis időt szereztem...időt ahhoz, hogy ismét valami hazugsággal álljak elő. Szerencsémre ma nem nyúztak sokáig, és ahogy engedtek is, már rohantam..utáltam a kórházat. Nyomasztó, és csupa rossz emlék köt ide. Kicsit jobb kedvem lett amikor kiértem a levegőre, és szerencsére most nem kellet anyára várnom.
-Minden jól ment? -kérdezte aggodalommal teli hangon.
-Csak a szokásos...szédülök. -mondtam, és egy mű mosolyra húztam a számat. Némán ballagtunk el az autóig. Eszembe jutott Harry...most ezt, hogy magyarázzam ki? Mi alatt ezen gondolkoztam, hirtelen eszembe jutott valami. Tudom nem szép, de most kifogom használni a betegség adta "lehetőségeket". Előtúrtam a táskámból a telefonomat, és megkerestem Harry számát. Bátorságot merítettem, és már majdnem felhívtam, amikor anya zavart meg.
-Kapcsold be az öved. -szólt rám amikor az autó elindult. Most az öv volt a legkisebb problémám. Mikor anya kérésének eleget tettem végre felhívhattam őt..Ismét összeszedtem magam, és próbáltam hitelesen hazudni..vagy, hogy is mondjam.
-Szia Harry! Megannél vagy, vagy ő van nálatok?
-Megannél, de már ki is találtad, hogy mivel fogsz megint átverni? -kérdezte gúnyos hangon. Torkomba gombóc keletkezett, és könnyeimmel küszködtem.
-Harry...kérlek.. Pár perc, és ott vagyok. Mindent megmagyarázok. -nem vártam meg a reakcióját, rögtön kinyomtam. Éreztem hogy a testem a síráson keresztül akarja levezetni a fájdalmakat.
-Lora mi a baj? -kérdezte zaklatottan anya, és felém fordult.
-Hazudnom kellet..Mindig hazudnom kell, a betegségem miatt. Anya, én ezt már nem bírom. -tört ki belőlem, és a könnyeim csak úgy potyogtak. Próbált a vezetés közbe nyugtatni, ezért kétszer el is ordítottam magam, hogy:  "vigyázz szembe sáv".Erőt vettem magamon, csak hogy anyával eltudjam hitetni, hogy jobban vagyok. Elvégre épségben akartam haza érni..vagy is teljesen egészségesen, már sose fogok hazamenni. A régi Lora egy része, örökké a kórházban maradt.

Sietve szálltam ki a kocsiból, és ezt rögtön meg is bántam. Erős fájdalmat éreztem,mindjárt kidobom a taccsot. Éljen a kemo! Anya gyorsan mellém rohant, és biztosítottam róla, hogy van erőm át menni a szomszédba..muszáj volt beszélnem Harryvel. Anya karjaiból kibújva, ( aki erősködött, hogy most maradjak otthon, de megígértem, hogy csak tíz perc lesz az egész) elbotorkáltam Meganékhez. Megnyomtam a csengőt, és vártam...vártam arra, hogy ismét hazudhassak.
-Lora jól  vagy? Nagyon sápadt vagy! -nyitotta ki Meg az ajtót, és úgy nézett rám mint aki szellemet látna.
-Most jöttem kemoról...-suttogtam, de előtte körbenéztem, és biztosítottam magam arról, hogy nem hallja meg senki más.
-Úristen! -kapott a szája elé. -Miért nem mondtad, én hazudtam volna Harrynek, simán kimagyaráztalak volna..... -hadarta és magához ölelt.
-Nem akartam, hogy neked is hazudoznod keljen. Hát most majd én, kimagyarázom. -mondtam, és megindultunk a nappaliba. Ott ült a kanapén. Szívem hevesebben vert, amikor megpillantottam hátulról göndör fürtjeit. És most nem Harry miatt, hanem azért, mert most jött el az a pillanat amikor megint csalódni fogok magamba. Halkan oda osontam, és leültem mellé. Nem szóltam egy szót se, és ő se. Csak magunk elé bámultunk. -Kínos csend vette kezdetét. Megan a szobájába ment, hogy ne zavarjon minket.
-Figyelj! Tudom hogy hazudtam, de hallgass meg. -törtem meg a csendet, de nem néztem rá.
-Hallgatlak.
-Szóval, egyszerűen csak beteg vagyok. -hazudtam, ami félig igaz is..persze most csak olyan betegségekre gondoltam, mint megfázás, torokgyulladás..
-Ha hazudsz, akkor legalább csinálnád jól. -mondta, és felém fordult gúnyos mosollyal az arcán.
-Én..
-Lora! Mond meg, hogy nem akarsz látni, hogy nem érdekellek...csak ne hazudj! Kérlek...-Mondta. Az utolsó szót szinte suttogta. Gyönyörű szemivel, mélyen az enyéimbe nézett. Nem bírok hazugságok között élni..nem bírok minden egyes nap hazudni, azoknak akiket szeretek..De nem mondhatom el neki. Most még nem...Lora gondolkozz..ki kell találnod valamit.
-Harry, én...