1.rész:)

Újra itthon

-Lora szedd a lábad! -visított anya.
-Jól van.. itt vagyok. -mondtam, és a taxihoz cipeltem bőröndjeimet, ahol apa és anya már vártak rám.
-Még Angliában is eltudsz tévedni a repülőtéren? -fordult felém apa ,és bőröndjeimet felkapta majd betette taxi csomagtartójába.
-Apa..két éve voltam itt utoljára..azóta sok minden változott. -mormoltam és beültem a taxi hátsó ülésére, anya mellé.
-Most nem szédülsz? -fordult felém aggódó tekintettel anya.
-Nem..és nem kell megkérdezni tíz percenként...nem haldoklok.. -mondtam és egy mű mosolyt erőltettem arcomra. Anyára néztem.. látszott hogy elő törtek belőle a régi emlékek. Olyanok amikor még minden rendben volt, és nem kellet semmi miatt aggódnunk. Egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Anya ne sírj! Minden rendbe jön...meg fogok gyógyulni. Ígérem! szorosan átöleltem. -Talán csak én hittem el hogy túlélem. De én éreztem...még nem halhatok meg.
- Csak féltelek.-mondta halkan.


***


-Pont olyan mint amilyenre emlékeztem.. -mosolyodtam el a házunkba belépve. -Apára néztem, aki egy régi fényképet nézegetett.
-Olyan jó újra itthon lenni. -mondta anya és széles vigyorral arcán apához bújt.
Nem volt túl nagy ház,de nagyon otthonos és vidám volt,amire  most nagy szükségem van./mármint a vidámságra/
-A szobám! -kiáltottam el magam, és elkezdtem rohanni az emeletre.
Nagy izgalommal nyitottam be a szobámba. Minden olyan mint amilyen volt. Halvány rózsaszín és fehér színek uralkodtak a saját birodalmamban.Viszont egy változást megfigyeltem...Rend volt .Gondolom a takarítónő csinálta mire megjövünk. Mielőtt elköltöztünk, a szobámba átlagosan öt ruha hevert a padlón és rengetek cetlivel volt feldíszítve egy-egy bútor. Pedig én szerettem  a rendet... csak ő nem szeretett engem. Amint beértem a házba megnyugodtam.
-Kicsim van egy látogatód ! -Kiabált lentről anya.
Rögtön letettem csomagjaimat és elindultam a lépcső fele.Ki kereshet?Hisz még 10 perce sincs hogy megjöttünk.Kíváncsian ballagtam le a lépcsőn.
Leérve egy mosolygós,ám de ismeretlen arccal találtam szembe magam.
-Szia!Én Megan vagyok,itt lakok a szomszédba.Gondoltam beköszönök.-Szólalt meg mosolyogva a hosszú szőke hajú lány.
-Szia én Lora!--mutatkoztam be.
-Arra gondoltam elmehetnénk a közeli kávézóba..persze csak ha van kedved. Anyára néztem aki erősen bólogatott hogy menjek már, és kezembe némi pénzt nyomott.
-Persze van kedvem.Induljunk. -mondtam rámosolyogva én elindultunk az utca felé
Az utcán sétálva felfedeztem némi változást.Mikor elsétáltunk kedvenc éttermem előtt, mosolyra húzodott a szám. Anyékkal jártunk ide. Emlékszek mindig itt voltak megtartva a szülinapi bulijaim..milyen szép is volt.
Most jöttem rá, mennyire is hiányzott London. Ciprushoz nem kötött semmi. Viszont itt voltak a barátaim akikkel tartottam a kapcsolatot. Őket is minél előbb megszerettem volna látogatni..nem tudják hogy visszajöttem.Olyan meglepetés félének szántam.


***


-Tényleg itt laktatok két éve?-kérdezte a kávézóba ülve, miután röviden felvázoltam az életem.
-Igen.Ti mióta laktok itt?-érdeklődtem.
-Nem régóta....apa munkája miatt Londonba kellet költöznünk. -Mondta és belekortyolt a kávéjába.
-Amúgy bocsi hogy úgy "letámadtalak" csak még nem nagyon ismerek itt senkit. -mondta kicsit szomorúan.
-És ahova jársz suliba, ott nincsenek barátaid?
-Jó..akkor más hogy fogalmazok...Nem ismerek olyan lányt, aki annyi idős mint én és NORMÁLIS lenne - hangsúlyozta a "normális" szót és felnevetett.
-Honnan tudod hogy én az vagyok?
-Próba szerencse..és úgy látszik bejött ..-itt elmosolyodtam.
-Remélem már nem fogunk elköltözni,már csak azért is mert akkor te nem ismernél egy NORMÁLIS lányt se. -mind ketten felnevettünk.
-Én se szeretném mert kezdelek megkedvelni. -Kacsintott rám,mire én széles mosoly kíséretében vissza kacsintottam .Épp szóra nyitottam a szám, amikor Megan hirtelen megszólalt.
-Úr isten..ott van..!
-Ki? -kérdeztem értetlenül..Ő válasz helyet, oldalra fordította a fejem... 

by:Nikol & Kittó♥