20.fejezet

Reggel bármilyen sablonosan hangzik, a madarak csiripelésére és a napsugár melegére keltem. Óvatosan nyitottam ki a szemem, mert nem tudtam, mire számíthatok. Arra se emlékszem, hogy kerültem én be az ágyamba.
 Ablakom ki volt tárva, magamon pedig egy férfi pólót találtam. Ismerős volt, de nem tudtam honnan. Elfogott a félsz. Vajon mi történhetett az éjjel?

-Jó reggelt hercegnőm!-lépett be a szobába egy szőke fiú póló nélkül és tálcát tartva a kezében. Niall volt az.

-Hát te mit keresel itt? És miért nincs rajtad póló?

 A fiú ajka mosolyra húzódott, majd leült az ágyamra és felém nyújtotta a tálcát.

-Majd mindent elmesélek. Előbb egyél!-kacsintott, majd eldőlt az ágyon, mint egy darab fa.

  Soha nem kaptam még ágyba reggelit. A romantikus filmeknek köszönhetően egy nagy álmom volt....és most valóra vált!

    -Köszönöm, ez isteni volt!-mosolyodtam el, miután mindent elpusztítottam a tányérokból. A fiú hangos nevetésbe tört ki, majd elvette tőlem a tálcám, és óvatosan a földre tette.

-Szóval?-néztem rá kérdőn

-Először nézz rá a csuklódra!-utasított.

 Kár volt szót fogadnom.Csuklóm körül vastag kötés volt. Ijedtemben elkezdtem letépni a fehér gézt, de Niall forró érintése lebénított. Nem értettem, hogy nem vettem ezt észre evés közben...

-Ne akard látni. Csak ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet!-a fiú szemében komoly aggodalom látszott. Éreztem, hogy fontos vagyok neki, nem csak egy játékszer.

-Ígérem!-feleltem suttogva, mire bólintott és egy csókot lehelt az ajkamra.

-Éjjel amúgy nem történt semmi.-kezdte-Te fehérneműben álldogáltál vérző csuklóval. Elküldtelek felöltözni, de te összeestél. Gondolom a vér veszteség miatt. Rád adtam a pólóm,befektettelek az ágyadba és leültem melléd, hogy vigyázzak rád. Egész éjjel figyeltelek. Annyira aggódtam...

 Szemem könnybe lábadt és a szőke hercegem ölelésébe menekültem a valóság elől. Biztonságban érezhettem itt magam. Itt nem bánthatott senki...még én sem saját magam.

 Hosszú percek elteltével engedett el Niall, majd eltolt magától, és a szemeimbe nézett. A gyönyörű kék szemeitől a szívverésem magasabb fokozatba kapcsolt és legszívesebben rögtön az ajkára támadtam volna. De mielőtt megtehettem, szavával törte meg az egyáltalán nem kínosnak mondott csendet. A tervem szétesett!

-Azt mondtad este, hogy mindent rendbe akarsz hozni. Ma elkezdhetnénk Liammel, ha még Harry túl nagy falat számodra.

 Szavai megdöbbentettek.A tökéletes érzés egy csapásra eltűnt, helyére pedig a borzalmas valóság telepedett. Újra az a lány voltam, aki két fiú között morzsolódik, aki szinte már a halálos ágyán fekszik és az, aki vissza akarja kapni egykori legjobb barátját.
 Nagyot nyeltem, majd egy apró bólintással jeleztem egyetértésem, mire a fiú újra elmosolyodott.

    Amilyen lassan csak tudtam, úgy készülődtem. Niall közbe a szobámba lévő zongorán kezdett játszani, majd mikor megunta, türelmetlenül sürgetni kezdett.
 Fél óra elteltével már a taxiba lökdösött be finoman. Tényleg nagyon fontos neki, ezért erőt vettem magamon. Út közben azért imádkoztam, hogy Harry ne legyen otthon, és szerencsémre mikor a taxi leparkolt a ház előtt, nem láttam ott a kocsiját.
 Niall bátorítóan szorította meg a kezem majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Készen állsz?-kérdezte suttogva, mire a szemeim forgattam.

 Ideges voltam. Az ajtóban álltam várva, hogy Niall kinyissa az ajtót. Mikor megláttam az előttem elterülő hatalmas helységet, majd a barna szem párt, kinek tulajdonosát már régen újra megakartam ismerni, minden más lett. Szívem zakatolásból ütemes lüktetéssé váltott, arcomra a nyugalom ült és köszönés helyett egy kedves hangvételű szóval üdvözöltem a fiút.

-Beszélhetnénk?