20.fejezet

Reggel bármilyen sablonosan hangzik, a madarak csiripelésére és a napsugár melegére keltem. Óvatosan nyitottam ki a szemem, mert nem tudtam, mire számíthatok. Arra se emlékszem, hogy kerültem én be az ágyamba.
 Ablakom ki volt tárva, magamon pedig egy férfi pólót találtam. Ismerős volt, de nem tudtam honnan. Elfogott a félsz. Vajon mi történhetett az éjjel?

-Jó reggelt hercegnőm!-lépett be a szobába egy szőke fiú póló nélkül és tálcát tartva a kezében. Niall volt az.

-Hát te mit keresel itt? És miért nincs rajtad póló?

 A fiú ajka mosolyra húzódott, majd leült az ágyamra és felém nyújtotta a tálcát.

-Majd mindent elmesélek. Előbb egyél!-kacsintott, majd eldőlt az ágyon, mint egy darab fa.

  Soha nem kaptam még ágyba reggelit. A romantikus filmeknek köszönhetően egy nagy álmom volt....és most valóra vált!

    -Köszönöm, ez isteni volt!-mosolyodtam el, miután mindent elpusztítottam a tányérokból. A fiú hangos nevetésbe tört ki, majd elvette tőlem a tálcám, és óvatosan a földre tette.

-Szóval?-néztem rá kérdőn

-Először nézz rá a csuklódra!-utasított.

 Kár volt szót fogadnom.Csuklóm körül vastag kötés volt. Ijedtemben elkezdtem letépni a fehér gézt, de Niall forró érintése lebénított. Nem értettem, hogy nem vettem ezt észre evés közben...

-Ne akard látni. Csak ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet!-a fiú szemében komoly aggodalom látszott. Éreztem, hogy fontos vagyok neki, nem csak egy játékszer.

-Ígérem!-feleltem suttogva, mire bólintott és egy csókot lehelt az ajkamra.

-Éjjel amúgy nem történt semmi.-kezdte-Te fehérneműben álldogáltál vérző csuklóval. Elküldtelek felöltözni, de te összeestél. Gondolom a vér veszteség miatt. Rád adtam a pólóm,befektettelek az ágyadba és leültem melléd, hogy vigyázzak rád. Egész éjjel figyeltelek. Annyira aggódtam...

 Szemem könnybe lábadt és a szőke hercegem ölelésébe menekültem a valóság elől. Biztonságban érezhettem itt magam. Itt nem bánthatott senki...még én sem saját magam.

 Hosszú percek elteltével engedett el Niall, majd eltolt magától, és a szemeimbe nézett. A gyönyörű kék szemeitől a szívverésem magasabb fokozatba kapcsolt és legszívesebben rögtön az ajkára támadtam volna. De mielőtt megtehettem, szavával törte meg az egyáltalán nem kínosnak mondott csendet. A tervem szétesett!

-Azt mondtad este, hogy mindent rendbe akarsz hozni. Ma elkezdhetnénk Liammel, ha még Harry túl nagy falat számodra.

 Szavai megdöbbentettek.A tökéletes érzés egy csapásra eltűnt, helyére pedig a borzalmas valóság telepedett. Újra az a lány voltam, aki két fiú között morzsolódik, aki szinte már a halálos ágyán fekszik és az, aki vissza akarja kapni egykori legjobb barátját.
 Nagyot nyeltem, majd egy apró bólintással jeleztem egyetértésem, mire a fiú újra elmosolyodott.

    Amilyen lassan csak tudtam, úgy készülődtem. Niall közbe a szobámba lévő zongorán kezdett játszani, majd mikor megunta, türelmetlenül sürgetni kezdett.
 Fél óra elteltével már a taxiba lökdösött be finoman. Tényleg nagyon fontos neki, ezért erőt vettem magamon. Út közben azért imádkoztam, hogy Harry ne legyen otthon, és szerencsémre mikor a taxi leparkolt a ház előtt, nem láttam ott a kocsiját.
 Niall bátorítóan szorította meg a kezem majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Készen állsz?-kérdezte suttogva, mire a szemeim forgattam.

 Ideges voltam. Az ajtóban álltam várva, hogy Niall kinyissa az ajtót. Mikor megláttam az előttem elterülő hatalmas helységet, majd a barna szem párt, kinek tulajdonosát már régen újra megakartam ismerni, minden más lett. Szívem zakatolásból ütemes lüktetéssé váltott, arcomra a nyugalom ült és köszönés helyett egy kedves hangvételű szóval üdvözöltem a fiút.

-Beszélhetnénk?

19. Rész

  Gyors léptekkel haladtam a kocsma felé és alig vártam, hogy lássam Niallt. Ő volt az egyetlen, akit most látni akartam, ő volt az egyetlen, akivel beszélni akartam, akinek el akartam mondani, hogy miért kell folyton hazudoznom. Már a kocsma előtt toporogtam, az idő kezdett lehűlni és án vacogni kezdtem.
- Jobban fel kéne öltöznöd, ha nem akarsz megfázni - lépett mögém Niall és a vállamra terítette a pulcsiját.
- Köszönöm.. és azt is, hogy eljöttél. Beszélni szeretnék veled és elmondani mindent - mondtam remegő hanggal.
- Várj.. előbb én szeretnék beszélni valamiről - jelentette ki. - Azt hittem szakítottatok Harryvel - mondta a földet bámulva.
- Igen... csak.. öhm... ez bonyolult... figylej, csak hadd mondjam el...
- Előbb válaszolj! - emelte fel a pillantását a földről és a szemeimbe nézett.
- Niall, még én se tudom pontosan, hogy mi van köztünk, vagy, hogy mi van közted és köztem. 
- Már jó lenne, ha valaki eldöntené, hogy mit akar... Liam beszélni akar veled, aztán meggondolja magát. Harry veled akar lenni, aztán mégsem. Te meg köztem és Harry közt ugrálsz. Döntsetek már! Nem olyan nehéz! Én tudom, hogy mit akarok, veled lenni! De agy lehetetlen! - az utolsó szavakat már kiabálva mondta. Szomorúságtól csillogtak a szemei, majd megfordult és elsietett. Ma este már másodszorra néztem, ahogy elsétál és csak bámultam utána.
  Könnyek csorogtak végig az arcomon, majd idegesen berontottam a kocsmába.
-Valami nagyon erőset kérek, gyorsan! - mondtam. Már nem a hideg miatt reszkettem, hanem a haragtól, a félelemtől és a szomorúságtól.
- Most nincs itt a pasid, hogy megállítson, hogy mit iszol, mi? - kacsintott rám a pultos.
- Csak hozd már! - sziszegtem dühösen.
  Legurítottam 1... 2... 3... és még pár pohárral. Szédülni kezdtem, így úgy döntöttem ideje haza menni. Felálltam a székről és a pultos kezébe nyomtam a pénzt. Egész hazafelé vezető úton Niall járt a fejemben. Igaza volt. Tényleg ő volt az egyetlen, aki tudtam, hogy mit akar és úgy döntöttem, itt az ideje, hogy én is eldöntsem, mit akarok. És én azt akartam, hogy az embereknek ne kelljen szenvedniük miattam.
  Otthon már mindenki aludt, így próbáltam semmi zajt sem csapni, miközben felbotorkáltam a lépcsőn. Ledobtam a pulcsit, a toppom és a shortom az ágyam végébe és a fürdő felé vettem az irányt. Megeresztettem a forró vizet és miközben a víz megnyugtatóan csobogott a kádba, én a tükör mögötti szekrényhez léptem és elővettem egy apró kis pengét. Bámultam magam, ahogy a könnycseppek utat törnek maguknak és végig csorognak az arcomon. A pengét a csuklómhoz szorítottam és életemben először apró vágásokat ejtettem magamon. Vártam, hogy valami is jobb legyen, de nem lett jobb. Csak a fájdalmat éreztem és a szomorúságot, amiért Niall csalódott bennem. Megcsúsztam és majdnem elvágódtam, de meg tudtam kapaszkodni a mosdókagylóban.
- Te meg mit csinálsz?! - ragadta meg vérző csuklóm Niall és szétnyitott kezemet, amiben görcsösen szorítottam a pengét.
- Én.. én.. csak.. azt hiszem, eldöntöttem, hogy mit akarok... meghalni.. akkor nem szenvednél miattam.
Niall szemei kikerekedtek és arca lángolni kezdett. Előhúzott egy csomag zsepit a zsebéből és a kezemre szorította, majd elzárta a csapot és újra hozzám lépett.
- Soha, de soha ne csinálj még egyszer ilyen hülyeséget! - nézett mélyen a szemembe. - Ha... ha.. meghalnál, én sem tudnék tovább élni.
Magához szorított, majd simogatni kezdte a hátam. Éreztem, ahogy kezei remegni kezdenek, és nehezen veszi a levegőt.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem könnyeimmel küszködve.
- Utáltam, hogy olyan csúnyán beszéltem veled és bocsánatot szerettem volna kérni. 
- Nekem kéne bocsánatot kérni tőled, amiért mindent elrontottam - suttogtam.
- Te nem rontasz el semmit - mondta miközben kisepert az arcomból a hajamat. Letörölte a könnyeimet és egy csókot lehelt a homlokomra. 
- Nem tudom, mit csináljak...
- Most egyszer nyugodj meg. Holnap még bőven ráérsz gondolkodni - kezemet a csap alá tartotta és lemosta róla az alvadt vért, majd alaposan szemügyre vette. - Szerencse, hogy nem vágtad meg magad mélyebben... Ígérd meg, hogy soha többé nem csinálsz ilyet!
- Megígérem - szipogtam.
  Azt akartam, hogy újra megöleljen, hogy magához szorítson, és ne engedjen el. Kezemet a szájához emelte és egy apró csókot nyomott a vágások fölé. 
- Ne csinálj ilyet többet... Nagyon fontos vagy nekem és nem akarom, hogy bajod essen. 
Könnyeim megint elkezdtek lefolyni az arcomon és tudtam, hogy mit kell tennem, tudtam, hogy őt kell választanom. Még senki nem mondta, hogy fontos vagyok neki.. Magamhoz húztam és a hajába túrva megcsókoltam. Kezét a derekamra csúsztatta és közelebb húzott magához.
- Vegyél fel valamit és menj aludni - suttogta ajkaimba. Csak ekkor jöttem rá, hogy egy bugyiban és melltartóban állok előtte.
- Őőő.... pké - nyögtem ki végül, majd magamra kaptam egy fürdőköpenyt. - Niall, meg akarok változni. Rendbe akarok hozni mindent...